Azon méláztam el, hogy milyen fontosak az ember életében az apró gesztusok. No, itt nem az egy- és kétkezes gesztusokra kell gondolni, hanem a másik felé tett apróbb szívességekre, amelyek – ha az ember épp vevő ezekre – kissé meg tudják szépíteni a napját, vagy legalább ideig-óráig jobb kedvre tudják deríteni. Ezeket azonban az ember csak akkor tudja adni, ha jobb hangulata van, hiszen ennek alapja – szerintem – az önzetlenség.

Miért kezdtem el ezen gondolkodni mostanság? Több buszsofőr, mikor a végállomástól elindul, szép napot és jó utazást kíván. Ez a kis semmiség (figyelmesség) általában kigúvasztja az emberek szemét és egy-két száj szegletében mosolyt indít el. Ha rosszul is indul a napom, ilyet hallván egy kissé jobb kedvem lesz. Hogy mi e gesztusok hatásmechanizmusa, azt nem tudom. Lényeg, hogy sokunknál működik.

Ennek, és a péntek éjszakai békülő szexnek köszönhetően kedvem volt visszahozni kapcsolatomba a gesztusokat. Mint ahogyan azt kiírtam magamból, egy kicsit visszajött az életkedvem és a hitem a kapcsolatom „megrenoválásában”. Szombaton direkt korábban keltem, és finom villás reggelit rittyentettem a barátnőmnek: ham and eggs (egy vidéki falatozó menükínálata szerint „hemendex”), pirítós, lágy tojás és kávé. Mikor bevittem a megterített, zsúfolt tálcát, csak dörzsölte, dörzsölte a szemeit, láttam, hogy agyának bootolását megpróbálja gyorsítani, de nem tud hinni a látványnak. Mit keresnék én reggel az ágyánál reggelivel?! Sajnos, erre jó régen nem volt példa, ezért sem hitte el rögtön. Mint később – a reggeli elfogyasztása után – elmondta, azt hitte, hogy álmodik. Reméltem, nem fogja agyonvágni a reggelt azzal, hogy visszautasítja a reggelit, mondván, „nem szoktam reggelizni, nem tudtad??!”. Pedig tényleg nem szokott, de akkor mi a frászt vigyek az ágyához? A mosatlant?!

Szépen megreggeliztünk, kicsit még lustálkodtunk, aztán takarítottunk (szigorúan megosztva egymással a feladatokat), majd délután mozi. Az egész nap jól telt, majd…majd…vasárnap reggel kávéillatra ébredtem, mi egyre közeledett hozzám. Nem tudtam mire vélni a dolgot; gondoltam, álmodom, ezért ki sem nyitottam a szemem. De a kávéillat megállíthatatlanul közeledett! Mire felocsúdtam, láttam, hogy kávéval vár, mellette friss, általa készített muffin. A csodálkozástól nem tudtam hová lenni, mint balatoni rendőrök a két Hummert látva lékhalászat közben. Ez ritkábban fordul elő, mint az én reggeli készítésem! (Mindkét sztori.)

A hétvége végig így, ilyen jó hangulatban, a viszonosság elvét tökéletesen alkalmazva telt. Azért így kicsit más, mint egymást ölve. Remélem, tartós lesz az állapot.