Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

sex.jpg

Az „ember tervez, Isten végez” elv miatt szeretek élni! Amikor eltervezem, hogy másnap mit fogok csinálni, és az élet teljesen máshogy alakítja: partner közbeszól, projekt elmarad, leáll a levelezésünk. És persze, az élet az emberi kapcsolatokat szokta a leggyakrabban kuszálni, így kiszámíthatatlanná és tervezhetetlenné tenni. Ez olykor rossz, alkalmasint viszont határozottan kellemes! Persze, csak akkor, ha pozitív irányba „kuszálja” a viszonyokat. Mire gondolok?

Arra, hogy amint azt már sokszor, amolyan írásterápia gyanánt le- és kiírtam magamból, barátnőmmel nem túl fényes mostanság a kapcsolatunk: sokat vitatkozunk, vontatott, kellemetlen párbeszédeink vannak, ágybéli aktivitásunk konvergál a kinti hőmérséklethez, s legújabban már hűtlennek is tart. Ebben a nem túl rózsás helyzetben értem tegnap haza, már előre görcsölve azon, mi fogad otthon, illetve aznap este min és mennyit fogunk vitázni/veszekedni.

Beléptem, egy kelletlenül odadobott sziát nyögtünk ki mindketten, majd nekiálltam még egy kicsit dolgozni. Ő sétálgatott körülöttem, láttam, amint mögém lépve ránéz a képernyőre. Már a konyhában járva megkérdezi, hogy most az „új csajommal levelezek-e?” Mondtam, hogy természetesen, az orra előtt csalom meg, hisz ismer. Ez nem tetszett neki, tromfolt, és már bele is helyezkedtünk ismét egy jó kis veszekedésbe. Két nap alatt ez volt, ha jól emlékszem, a harmadik.

Miért nem vagyok vele őszinte, miért nem mondom el, hogy vége a kapcsolatunknak, miért csalom meg, miért nem működik ez már köztünk, stb. Ezeket sorolta el, egy szuszra, miközben nem várt válaszra. Próbáltam az első kérdéstől kezdve valamennyire, szép sorjában választ adni, de ő már sorolta a további bajait velem. Ilyenkor általában én csak kamillázok, sodródom az „árral”, próbálom követni az eseményeket, amolyan külső szemlélőként. Mert nekem ott és akkor nem osztott lapot. A monológja végén, szépen, nagy önuralommal válaszoltam felvetéseire, miközben, mint egy olasz családnál, emelt hanggal vitatkoztunk (értsd: hangosan veszekedtünk). Kerülgettük egymást, közeledtünk-távolodtunk egymástól, majd…majd…hirtelen, nem tudom, milyen abszurd ötlettől vezérelve, megcsókoltam. Éreztem, hogy meghűlt ereiben a vér, azt sem tudta, mit tegyen. Jól döntött: visszacsókolt.

Ilyenkor az ember, elvesztve mindenfajta önuralmát, esik a másiknak. Ott, akkor, csókjainkban vajmi kevés érzelem volt, inkább a szenvedély, a vágy, a kapcsolatunk iránti aggodalom generálta őrült mozdulatok domináltak. Józan észnek helye nem volt. Így keveredtünk be a hálóba, a fürdőszobába… Eddig még, úgy emlékszem, nem volt részem békülő szexben, de hihetetlenül jó! Igaz, nincs benne túl sok érzelem, csak valami ősi ösztön vezérelte vadság. Állítom, hogy a harag, a düh és a szexuális vágy iszonyatosan közel van egymáshoz. Nálunk ezek most kéz a kézben jártak. Mindketten el voltunk hűlve magunktól, a másiktól, hogy ez mégis hogyan kerekedhetett ki a vitánkból. De kikerekedett, és ez a lényeg!

Már hajnalodott, mikor észhez tértünk. Nem tudtuk, s eddig a percig sem tudjuk, mi történt velünk ott, akkor. Tisztában vagyok vele, hogy ezzel nem mentettük meg a kapcsolatunkat, ez csak tüneti kezelés volt. De annak őrülten jó!

A bejegyzés trackback címe:

https://hedon.blog.hu/api/trackback/id/tr704089888

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Békülő szex...hehhe....ilyenről sem halottam még...
Van ebben valami perverz...talán pont ezért gyakoroljuk asszonykával min. havi egyszer? (Mondju, ez nem azt jelenti, hogy csak havi egyszer veszekszünk.:DD)
Hát, mindenre gondoltam, csak arra nem, hogy ez lesz a vitafolyamotok vége. Meglepő, csak mindig gondolj arra, amit írtál: ez csak tüneti kezelés.
@MN_Laci: Akkor vagy harmonikus párkapcsolatban élsz, vagy nem tudod, mi az igazán jó.:))
@Harmos I: Megnyugodtam, akkor nem csak nekem tetszik a dolog.:))
@LaraC: A "vitafolyamnak" még nincs vége sztem...csak a "vitának"...
@Hedon01: Most épp nincs senkim, de mikor volt, akkor sem szexbe torkollotak a viták. Ez nekem kicsit nonszensz.
@MN_Laci: Pedig feszültségoldásnak kiváló! Persze, ahogy a többiek egyes kommentjeit olvastam, néhányuk számára ez elképzelhetetlen.
A szex sztem mindig jó. Igaz lehet az, hogy egy kiadós veszekedés után még jobb. Nemtom. Majd kipróbálom! (Csak előbb össze kell vesznem vele!:DD)
Kedves Hedon! A Propellerről keveredtem ide. Gondoltam, ha már belinkelted magad, megnézem ki vagy. Beleolvasgattam a blogodba és tanult, intelligens embernek tűnsz nekem. Ezért gondoltam megosztom veled, mit gondolok a párkapcsolatodról. Teszem ezt azért, mert érzésem szerint kb. két X-el idősebb lehetek, mint Te, így bizonyosan nagyobbak a tapasztalataim, mint Neked.
Tehát: A barátnődnek a legmesszebbmenőkig, teljesen igaza van! Ilyen SMS-t értelmes ember akkor sem küld férfi kollégának, ha nem tudom mekkora haverok vagytok! Gyanakvása teljesen érthető és jogos! Valahol írtad, hogy azon gondolkodtál, hogy elviszed a kolléganőt, hogy mondja el, mi is történt valójában, de aztán meggondoltad magad.
Nos, ez szarvas hiba volt! Ennek a helyzetnek az egyetlen megoldása az, ha a kolléganőd beszél a barátnőddel és tisztázzák a dolgot! DE! Eszedbe ne jusson azt nőt fölvinni a közös lakásotokba, mert abból olyan botrány lesz, amilyet még nem láttál! Valahol, semleges helyen, egy kávézóban, vagy cukiban találkozzatok az illető nővel. Ügyelj, hogy a barátnőd érezze, hogy mellette állsz! A kolléganődet meg kérd meg, hogy lehetőleg ne miniszoknyában vagy egyéb kihívó cuccban jelenjen meg. Ha ezt nem léped meg, máris elkezdheted egy szép, nagy kereszt rajzolását a kapcsolatotokra.
Itt térek ki fenti írásodra is. A leírt jelenség létezik, de nem mindenkinél működik. Nekem is volt barátnőm, aki egyfolytában ölte a férjét és viszont, és egy-egy kiadós "faladjaamásikat" ordítozós parti után mindíg az ágyban kötöttek ki. Majd kezdték előről. Ez viszont csak ideig-óráig működik, ma már ők is elváltak. A ilyen kapcsolat előbb-utóbb felőrli mindkét fél idegrendszerét!
Kíváncsian várom, tezsel.e valamit a kapcsolatod érdekében?
Ne haragudj, ha tulságosan személyes voltam, de kicsit olyan, mintha a fiamnak adnék tanácsot. Remélem, nincs harag. :)
@Szulamit67: Húú, köszönöm a terjedelmes hozzászólást!:)) Bocsánat, most mennem kell, holnap érdemben reagálok!:)
@Szulamit67: Kedves Szulamit! Köszönöm a hosszú kommented, és nyugodj meg, nem volt nagyon személyes!:)
Szóval: abban egyetértünk, hogy az sms hiba volt, de ennek mértékében nem. A barátnőm pontosan tudja, hogy milyen ember vagyok, eddig is számtalanszor tettem tanúbizonyságot arról, hogy megbízhat bennem. A kolleganővel a dolgot tisztáztam, többé nem küld ilyen félreérthető sms-t. A felett viszont már "elhaladt az élet", hogy összehozzam őket. Már a barátnőm sem forszírozza a dolgot, így ezt lezártnak tekintem/tekintjük.
Hogy mit teszek a kapcsolatom érdekében? Visszaveszek dacosságomból, próbálok empatikus(abb) lenni, és több gesztust teszek neki. De, ebben gondolom egyetértünk, ez viszonosság nélkül egy fabatkát sem ér.
@Hedon01:
Nagyon jó az önkritikus hozzá állásod. Reméljük, a barátnőd csakugyan túltette magát rajta és nem maradt tüske benne. Erre majd az idő ad választ.Egy kapcsolatban tényleg fontosak az apró gesztusok, fontosabbak, mint a nagyobb ajándékok. Mindig éreztetni kell a másikkal, hogy fontos, szeretjük. :) Örülök, ha minden rendben veletek, ezentúl is foglak olvasgatni. Kellemes hétvégét! :)
süti beállítások módosítása