Kosz, romos épület valahol a Belvárosban, enyhén szólva eklektikus (illetve inkább kaotikus) belső dizájn, sokféle stílus egymás hegyén-hátán, félhomály, 70-es és 80-as évek bútorai és egy halom megrögzött léhűtő (értsd: „hivatásos” egyetemisták) – egy igazán jó romkocsmának ezek a főbb hozzávalói. Meg persze egy csipetnyi kultúrkritika és némi polgárpukkasztás, csak hogy döfjünk végre már úgy istenesen valahová!
Instant, Kuplung, Ellátó, Corvin tető, Fogas ház, Szimpla Kert, Dürer Kert, Szezon – hogy csak a legnépszerűbbeket említsem. Hazánk első romkocsmáját 11 évvel ezelőtt hozták létre; az a ma is üzemelő Szimpla, ahol tavaly fotókiállítással ünnepelték fennállásukat. E helyek elvileg – hangsúlyozom: elvileg – bizonyos (szub)kultúrák kulturális éhségét hivatottak (volna) kielégíteni. Írom, volna, hiszen az eddig meglátogatott négy-öt romkocsma közül eleddig egyben sem találkoztam filmvetítéssel, kerekasztal-beszélgetéssel, fotó- vagy festménykiállítással, vagy hasonló eseménnyel. Egyetlen eggyel sem. Lehet, hogy pont rossz időben voltam rossz helyen, de fel sem tűnt, hogy ezek a helyek kulturális programot kínálnának vagy valaha kínáltak volna. Ha csak az „éhező művészek” és egyéb, fiatalokból álló gyülevész tömeg magaskultúra-iránti hiánya miatti kollektív kesergést nem soroljuk ide. De ne soroljuk.
Ha nem kulturális célból látogatnak romkocsmát az emberek, akkor hát miért? – Mert olcsó a sör – gondolhatná a romkocsmában sosem járt ember, de ez nem igaz, hiszen az italok annyira nem olcsóak, hogy pusztán ezért szokjanak ide az emberek. A romkocsmák többségének belső tere pedig többnyire nem olyan tágas, hogy oda egy nagyobb, 10-20 főből álló társaság (egy légtérben) ülve helyet foglalhatna. Ez az érv is kilőve. De akkor miért?? Mi a vonzó ebben az embereknek? A fanatikusok azt is mondhatnák, hogy a hangulat miatt. Mert az van, bár hasonlóan a belső dizájnhoz, az is eklektikus. Vagy az „összevissza” berendezési tárgyak miatt?
Én eddig a Corvin tetőt, a Fogas házat, az Instantot, és a Szimpla kertet kerestem fel. A legundorítóbb, legmocskosabb és legsz*rabb közönséggel rendelkező helynek járó díjat a Corvin tetőnek adnám. Tavaly nyáron valamilyen R’N’B-s napon voltam ott – egészen rettenetes volt. A Fogas házban múlt szombaton este voltam: az aprócska hely zsúfolásig telve, a pulthoz eljutni három-négy perc, ott leadni a rendelést újabb két-három perc, és már kapod is a házmestert (kivételesen nem Gyuri bácsit, hanem a 3 deci bor és 2 deci szóda kombót). Részeg, zömmel külföldi fiatalokkal volt tele a hely, akik magukból kivetkőzve „buliztak”. Az Instant talán egy fokkal jobb, mint az előző kettő, mert igényesebb és átgondoltabb a belső tér, és kevésbé koszos. A zene – két héttel ezelőtti látogatásom idején – borzasztó „szeletelő” volt, bár csak a bár körüli, földszinti részen voltam, a termekben nem. (Jobbnak találtam nem eltávolodni a pult cca. 4-5 méteres közelségéből…) Két-három órát bírtam, majd éhségem a Nagymező utcai csirkéshez üldözött. A Szimpla kert nonfigi mintákat villódzó, a falra ide-oda aggatott régi monitorjai, a koszos székek és fotelek, az unatkozó egyetemisták világfájdalomtól gyötört arca miatt e hely sem aratott sikert nálam. (Ezen még az sem segít, hogy a világ harmadik legjobb bárjának választották.) A fröccs sem olcsóbb, sem drágább nem volt, mint másutt, de legalább itt komoly sansz van arra, hogy az ember rágóba/csikkbe/macskaszőrbe/papaya-héjba üljön.
Lehet, hogy már kinőttem a primitívnek tűnő egyetemisták hangos ordításaiból, és abból, hogy a kosz és a szedett-vedett belső tér szabadságot ad?!
