Azért furák az emberi kapcsolatok: két – még hasonló – ember egy időben soha nem lehet a kapcsolat/viszony közel azonos érzelmi, lelki „töltöttségi” szintjén. Soha nem akarják egy adott pillanatban ugyanazt egymástól. Olyan változások mehetnek végbe az emberben, amelyekre nincs magyarázat, s eme változás alapvetően módosíthat a másikkal való viszonyán. Ez, definiálhatatlan. Pláne, ha egy férfi és egy nő közti kapcsolatról van szó. Na, abban ab ovo nem lehet kiigazodni.

Lám, lám, szépen megmozgatta a tisztelt publikumot tegnapi posztom, melyben ellenérzéseimet fejeztem ki a romkocsma, mint műfaj iránt. Kis összefoglalás az említett posztról: azon lamentáltam, hogy vajh miért látogatják ennyien eme helyeket, miért ilyen népszerűek. Mert jómagam kultúrprogrammal még nem találkoztam, pedig felkerestem már egy-két helyet. Az árak magasak viszont, így nem tudom, egy „főállású egyetemista” – kik törzsközönségét alkotják – hogyan tudja kigazdálkodni a pofa sörét vagy fröccsét. A hangulatot pedig – ahogyan fogalmaztam – valószínűleg az összevissza berendezési tárgyak, és az eklektikus-kaotikus belső dizájn adja, mely esetleg hamis szabadságillúziót ébreszthet.

Kosz, romos épület valahol a Belvárosban, enyhén szólva eklektikus (illetve inkább kaotikus) belső dizájn, sokféle stílus egymás hegyén-hátán, félhomály, 70-es és 80-as évek bútorai és egy halom megrögzött léhűtő (értsd: „hivatásos” egyetemisták) – egy igazán jó romkocsmának ezek a főbb hozzávalói. Meg persze egy csipetnyi kultúrkritika és némi polgárpukkasztás, csak hogy döfjünk végre már úgy istenesen valahová!

Forró napsütés valahol 2000 méter felett, zord és éles hegycsúcsok, méregzöld fenyvesek körös-körül, vastag (de folyamatosan olvadó) hótakaró, osztrák popzene üvöltése a hangszórókból, gőzgombóc és schnaps-illat, vidám, hangosan beszélő emberek. Síelés a tavaszba hajló Ausztriában, szigorúan nagy társasággal.

Eltelt sajnos. Ez is megvolt! Az ember, mintha fejbe kólintották volna, úgy érkezik be minden nyaralás vagy szabadság után a munkahelyére. Ilyenkor még az édes kávé is keserűnek tűnik. A nagy társasággal történő együtt nyaralásnak/telelésnek megvan az a hátránya, hogy az ember fáradtabban tér haza, mint ahogyan elment. Most ezeket a fáradalmakat kéne kipihenni, de nem lehet, hiszen múlt kedden már nem dolgoztam, így felgyűlt némi restancia.