Hol is kezdjem? A tragédia elején, vagy a végén? Persze, így már lelőttem a poént, a csattanó elveszett, nincs mit tenni. Mint ahogyan a vacsorát sem lehet meg nem történtté tenni. Pedig a rágós, büdös, ehetetlen, cipőtalp-Bambit jobb lenne elfeledni. Mégis az elején kezdem.…

Hogy a történet már a legelején érthető legyen, elmondom: én vagyok a gasztronómia antiszakértője, a konyha antitündére, minden ételek elrontója. Ha a főzőtudásomra (illetve nem tudásomra) terelődik a szó, mindig azt mondom, hogy én még a teát is elsózom. Tudom, az a sikk, ha…