Akik rendszeresen olvassák a Hedonblogot, tudhatják, hogy mostanában hál’ Istennek elkerülnek minket a konfliktusok, mint Medveczkyt a sikeres tánclépések öröme. Nem a legteljesebb összhangban élünk, de jól megvagyunk. Egy három éve tartó, három-négy szakítást is túlélt kapcsolatban ez bizony szép eredmény; panaszkodásra semmi ok. Az egymás iránt érzett szerelmünk mély szeretetté konvertálódott, jóllehet, a szenvedély még nem hunyt ki belőlünk. A köztünk lévő biokémiai kötések általában tartósnak mondhatók. A bizalom és a másik iránti hűségünk is változatlanul fennáll. Illetve fennállt. Egészen tegnapig.
Egy hajtós, problémákkal, konfliktusokkal és a kirúgás rémével átitatott nap után elnyűve tértem haza. Ilyenkor – biztos mindenki így van vele – egy pohár bort inna az ember, kibeszélné a problémáit, meghallgatná a másikat, enne egy jót, majd aludna. Én is ily naiv gondolatokkal tértem haza. Levetettem a kabátom, a cipőm, kitettem a telefonom a szokásos helyre (az asztalra), majd elmentem fürödni.
Mire elkészültem, barátnőm láthatóan a plafonon volt (persze nem a „dancing on the ceiling”-esen), s én nem értettem, miért. Megkérdeztem, mi a baja, mire ő egy „semmi”-vel lezárta. Ez mélyütés volt. Azt hittem, hogy az ilyesfajta párbeszédek korszakát (dackorszakát) lezártuk. Nem. Újraéljük. Mindegy, elkezdtünk vacsorázni, de láttam, valami nagyon bántja, de ez távol van a dacos műproblémától. Nem hagytam hát annyiban, rákérdeztem, ezúttal azonban erélyesebben. Kifakadt: hogy képzelem, hogy „én idegen nőkkel hetyegjek?” Először – mint sokszor, mikor igaztalanul vádolnak – elkezdtem mosolyogni, hisz olyan valószerűtlennek hangzott az egész. De számára nem: továbbra is kötötte az ebet a karóhoz, megcsalással vádolt, és többször a telefonomra sandított. Ekkor rájöttem! Míg fürödtem, megnézte az sms-eim! Ott bizonyosan nem volt semmi terhelő, hisz azért csak tudom, ha megcsaltam volna. De a tény maga, hogy megnézte a telefonom, iszonyatos haragra gerjesztett. Szép, hosszú, amolyan „olaszos” szócsata következett. Kértem, mutassa meg a kompromittáló üzenetet. Így tett. Az egyik kolléganőmtől kapott sms így hangzott: „Kellemes volt a tegnap este! Puszi!”
Hirtelen nem tudtam visszaemlékezni, ezt mikor és főleg miért írta nekem. Aztán bevillant: az egyik hétfő délutáni, estébe nyúló míting után – amikor új adónemtípusokat (értsd: sarcokat) találtunk ki – írta nekem. Tényleg félre lehet érteni, de ez abszurd, nem?! És még folytatta azzal, hogy emlékszik, aznap este a szokásosnál később értem haza. Ezt persze beblöffölte, hiszen aznap moziban volt a barátnőivel, és én értem haza előbb. De mindegy, ezt nyilván – jobb a békesség – nem hánytam a szemére. Annyira meglepődtem a gyanúsításon, hogy nem tudtam mit reagálni. Ő pedig beviharzott a hálóba, és bevágta az ajtót. Én azóta ismét a kanapén alszom. Már unom.
