Amint tegnap megírtam, barátnőm az egyik este megnézte az sms-eim, és ott egy „Kellemes volt a tegnap este. Puszi” üzenetet talált, mely egy hölgytől érkezett. A hölgy történetesen nem a szeretőm, hanem a kétgyermekes kollégám, aki egy nevetésbe átcsapó hétfői céges míting után írta az sms-t. Köztünk soha nem volt semmi, még csak el sem játszottam a gondolattal, hogy vele – vagy bárki mással – megcsaljam a barátnőm, hisz alapvetően monogám típus vagyok. A barátnőm persze nem hitt nekem, sőt, ha jobban visszaemlékszem, el sem tudtam mondani neki, miért kaptam az sms-t és azt ki küldte. A veszekedésünk után – amely inkább tűnt az ő igaztalanul vádló monológjának, mint valós párbeszédnek – beviharzott a hálóba. Ez történt tegnapelőtt.
Mondanom sem kell, szemernyit sem aludtam, amihez a kanapénak is köze volt, ugyanis ott töltöttem az éjszakát. Jó korán felkeltem, és elindultam dolgozni. Már fél 8-ra benn voltam, az éjszakai biztonsági őr fáradtan, s kérdőn nézett rám, mint egy meghibbant sztahanovistára. Megpróbáltam dolgozni. Nem ment. Aztán bejött az sms-t író kolléganőm. Többször elindultam az asztala felé, de végül nem mondtam el neki a sztorit. Mit tudna kezdeni vele? Semmit. Egy velem egy szobában ülő kollégám azonban egy cigiszünetben (természetesen pontosan 500 centire az iroda ajtajától) érdeklődött búskomorságom felől, én pedig kifakadtam. Miért támad olyannal, amely még gondolatban sem történt meg? Miért nem bízik bennem annyira, hogy békén hagyja a telefonom, és ne csekkolja? (Amúgy, nem tudom, előfordult-e ez a korábbiakban; sajnos, gyanítom, hogy igen.) Kollégám is kiakadt ezen; ő nem így ismerte meg a barátnőm. Hát, mit ne mondjak, én sem. Azt javasolta, vigyem el hozzánk az ominózus kolleginát, hogy ő mondja el az sms hátterét. Morfondíroztam ezen én is, de később hülye ötletnek tartottam, így elvetettem.
Szerencsére sok munkám volt, így nem volt időm gondolkodni. Az viszont feltűnt sajnos, hogy aznap nem beszéltünk egymással telefonon vagy Skype-on. Vártam, hogy hívjon, de még csak be sem jelentkezett (legalábbis általam is láthatóan) a Skype-ra.
Este? Elhívtam néhány barátomat kocsmázni és kibeszélni magam. Két ismerős lány is csatlakozott hozzánk, így ők női prizmán keresztül is láttatták a történetet. Hajnali 1-kor jöttünk el, egy orbitális berúgás után. Kettőre értem haza és dőltem le a kanapéra. Aznap nem találkoztunk, ami ritkaságszámba megy.
Most az irodában ülök, próbálok magamhoz térni, de a másnap már csak ilyen. Fejfájós, szomjúságot hozó, de legalább dühvel átitatottan szomorú. Ellenszer? Kóla, vitaminok, Aspirin, sok buborékmentes folyadék. A szívügyi problémákra azonban még nem tudok gyógyszert.
