Egy színes bőrű, külvárosi suhanc véletlenségből egy gazdag mozgássérült férfi ápolójává válik, akik között barátság alakul ki. Az Életrevalók (Intouchables) című francia filmet láttam a hétvégén. Megérte!

Averzióim vannak a francia produktumok – lett légyen az étel, ital vagy film – iránt, ez pedig hatványozottan igaz az eredeti francia nyelven forgalmazott filmekkel. Hagytam, hogy beráncigáljanak a moziba, és csalódtam, persze pozitívan. Annak ellenére, hogy a film megtörtént eseményen alapszik, ez egyáltalán nem tűnt úgy. Gondoljunk csak bele: egy csodálatos palotában élő gazdag arisztokrata, aki nyaktól lefelé teljesen béna, megbíz egy külvárosi szegény, iskolázatlan bevándorló-bűnözőt azzal, hogy legyen keze és lába, non-stop. Ez sokunk számára hihetetlen, ám elvileg a valóság adta az alapját (persze, nem tudom, mekkora részben).

A színes bőrű srác, Driss, így Philippe-nél kezd dolgozni. Ő füröszti, fekteti, eteti, itatja, őrült hangerőre kapcsolja kedvenc komolyzenei darabját (mely miatt mindenki fülvédőben jár-kel), kocsikáztatja, s leszarja az érzékeny lelkét. Philippe pont azért fogadta fel/el őt, mert a részvét vagy szánalom szemernyi szikrája sem látszott Driss szemében. Pontosan úgy kezelte őt, mintha ép ember lenne (a mozgássérült megcsörrenő telefonját például odanyújtja neki, majd nevet, mikor rájön, Philippe kezei nem mozognak). Kapcsolatuk elmélyülését pedig a gumikesztyű elfogadása jelzi: az elején egy alkalmazott nyújtja Drissnek, hogy azzal, hát, hogy úgy mondjam, végezze el a fürösztés utolsó munkálatait… Míg az elején ellökte magától, addig a végén már nevetve elfogadja azt.

Driss a sajátos, kemény, bárdolatlan stílusával Philippe lányát is (meg)neveli, akinek viszonya apjával nem túl jó. Több barátomnak a film közben feltűnt, hogy míg Driss programok garmadáját szervezi gondozottjának, addig a lányát sohasem viszik magukkal (számomra ez is kissé távolítja a valóságtól a filmet). Driss persze – s ez is valószerűtlen – mindenkivel jóban lesz: a házsártos és szigorú asszisztensekkel (egyiküket megpróbálta meghódítani /megdugni/, míg ki nem derült, hogy leszbikus), és a ház teljes személyzetével, sőt a végén – láss csodát! – saját anyjával és testvéreivel is. Mert a film végén visszamegy családjához, így Philippe-nek új gondozó után kell néznie. Az új fiú (fehér köpenyben), persze fel sem ér Drisshez, így Philippe nem szíveli, sőt, az idegeire megy.

A NOL kritikusa azt írta, hogy „giccses alkotás az Életrevalók. Az igazi mélységek fölött kacagva siklik át, pillanatok alatt oldódik meg benne minden, ami kicsit is karcolná a csábító felületet”. No, ez igaz. Csak azt szeretném megtudni, hogy a film hány százalékban a hollywoodi stílusú képzelet szüleménye, és mekkora rész történt meg a valóságban?