Talán az összes magyar politikus féktelen acsarkodását nézni a parlamenti közvetítéseken 24 órán keresztül (szünet nélkül!), miközben Kiszel Tünde legújabb naptárát nézegetem, sem okoz nagyobb traumát a szabiról való visszatérésnél. Kemény ügy ez: az ember bőre elszokott a papírok, számítógépek, a zsírszagú kantin, s az iroda szagától: bársonyossá vált, ráncai kisimultak (akár botox nélkül is), lelkiállapota megnyugodott, stressz-szintje lecsökkent. De tegnap óta mindez már a tavalyi év jótékony homályába vész! Ismét munka.

Én nem tudom, az én munkakörömnél (melyet fedjen továbbra is homály), miért nem támogatják az otthoni munkavégzést; el lettem volna még otthon, bár a korábban említett karácsonyi afférunk óta nem csökkent a barátnőmmel a köztünk lévő hullámok magassága. Nyilván nem (csak) elhajlásom indukálta a megromlott hangulatot, de ennek korábbi eredőjét mindmáig nem tudtam felderíteni. Ha megkérdezem, mi a baj, azt válaszolja, hogy semmi. Ez a legjobb válasz, amit egy nő egy férfinak erre a kérdésre adhat. Imádom!! Ahelyett, hogy elmondaná, mi a problémája velem.

Vicces, hogyan néz ki nálunk mostanság egy este: ő előbb ér haza, mint én. Jómagam olyan 7-8 körül térek haza, hónom alatt a notebookommal, hogy még a vacsora után ránézhessek a leveleimre, vagy Skype-on válaszolhassak a munkaidejüket lezáró New York-i partnerek kérdéseire. Kínos csend honol a lakásban, mint az első randin, amikor nyögvenyelős a társalgás. Három közös év után mostanság nekünk is ilyenek az esték. A vacsora pedig – mint az amerikai filmekben, mikor a cca. 10 méter hosszú asztal egyik végén a nő, másik végén a férfi foglal helyet, középen művirág-csokor és két szál gyertya –, unott, nyomasztó és kínos. A mi volt a munkában? – semmi különös kérdés-felelet után hümmögés, nyammogás, majd a vacsora végeztével gyors eliszkolás az asztaltól. Kellemes.

És akkor ehhez járul még az újbóli munkába állás utáni lájtos depresszió: a telefonok vég nélküli csörgése, a levelek azonnali megválaszolásának kényszere, haszontalan meetingről-meetingre járás, ajánlatok és tervek elkészítése… És akkor az ember otthon sem nyugodhat meg. Szóval: „jól” végződött az előző, s „jól” kezdődött a 2012-es év, bízom a „hasonló” folytatásban!