Előrebocsátom: nem vagyok nagy gurmand. Ez persze nem azt jelenti, hogy amolyan Boborjánosan „a kedvenc ételem az ebéd. Céklával”, vagy a vasárnapi menü minden esetben húsleves és „kabátos hús”. Az is igaz, hogy szeretek jókat enni, de nem jövök izgalomba, ha elhaladok egy-egy trendi étterem előtt. Azt sem állítom, hogy pusztán a létfenntartás egyik eszközeként tekintek a táplálkozásra. Ennél azért több, de annál kevesebb, hogy minden hónapban egyszer-kétszer meglátogassak egy-egy sznobvadász éttermet. Jó dolog az evés, de nem pörgök rá, ahogyan nem imádok feltétel nélkül például ruha- vagy óramárkát. Lényeg, hogy az adott tárgy funkcionáljon, és legyen benne valami eredeti.
Nos, a lakásétterem betölti funkcióját (etet, itat), és van benne (ma még) valami eredeti. A keresőbe beírva 494 ezer találatot dob ki a „lakásétterem” kifejezésre, köztük néhány szponzorált linket is. Néhány cikkbe bele- beleolvastam: a lakásétterem, mint olyan, New Yorkból származik, és kb. 2 éve nyílt az első hazánkban. A fővárosi lakáséttermek után vidéken – Szegeden, Szolnokon, Pécsett – is megjelentek hasonlók. Lényegük, hogy exkluzív, ezt pedig azzal érik el, hogy a vacsorákra jelentkezni kell, s esetleg a házigazda vissza is utasíthat egyes jelentkezőket. Eredetileg a lakásétterem címét is titokban tartották, hiszen sem ÁNTSZ-engedéllyel nem rendelkeztek, és számlát sem igen adtak, így legalább két hatóság figyelmét vonhatták magukra. A neten hirdető éttermek többségének ma már minden szükséges engedélye megvan. Az exkluzivitás érzése persze ekkor sem hagy alább, hiszen általában legfeljebb 20-25 embert látnak vendégül az éttermek, ez pedig abszolút közvetlenné teheti az estét. Amit az is fokozhat, hogy a vendégeknek általában megmutatják a konyhát, a séf, a felszolgálók pedig mindenkivel váltanak pár szót, koccintanak mindenkivel. Ez adja még mindig ezt a kellemes, közvetlen miliőt.
A lakásétterem nem nyit ki minden nap. Általában havi egyszer-kétszer, de legfeljebb heti egyszer. A menü pedig mindenkinek ugyanaz, nem lehet válogatni. Ha már a menünél tartunk: általában nemzetközi ételeket kínálnak, amelyek a drágább árkategóriába tartoznak. A menüért – ami általában legalább négyfogásos – kevesebbet kérnek, mint egy első osztályú étteremben, noha a menü minősége közel hasonló vagy ugyanolyan. És hogy mennyi az annyi? Általában 7 és 10 ezer forint között van egy komplett menü, melyhez általában egy-egy pohár bor vagy üdítő is jár.
Nos, néhány héttel ezelőtt próbáltam ki az egyik kedves barátom lakáséttermét. A budapesti Andrássy úton van a kb. 100 négyzetméteres, nagy belmagasságú, igazi régi polgári lakás. Teljesen bútorozatlanul bérelte ki, majd jópofán, két stílusban rendezte be a két szobát. Az egyikben van az „étkeztetés”, a másik pedig a lounge rész. A belső dizájn elképesztően jó, abszolút emeli a finom exkluzivitás és elegancia érzését.
Az első, nyitó vacsorán volt szerencsém megjelenni. Ötfogásos menü, minden fogáshoz egy pohár bor (illetve nem is, mert a barátom nem strigulázta, kinek töltött már, így mindenkinek mindig tele volt a pohara). Abszolút elégedett voltam mindennel: az ételek ízletesek voltak, a borok kiválóak, a hangulat pedig nagyszerű – dacára annak, hogy kvázi mindenki számára ismeretlen volt mindenki.
A sztori vége pedig egy kis illumináltság volt és jóleső jóllakottság. Jellemző, hogy a vége felé többen a gangon cigizve nevetgéltünk, cseréltünk névjegyet, egyszóval kapcsolatépítésre is kiváló egy lakáséttermes este. Javaslom annak is, aki ódzkodik a sznobizmustól, de szeret finomakat enni, és kipróbálni egy-egy, otthon nehezebben elkészíthető vagy egzotikusabb ételt.