Éjfél már régen elmúlt, te pedig csak most jössz haza. Hallom, amint töltesz magadnak egy pohár bort (szerintem kedvencedből, Konyári Loliense-ből iszol). A bort egy húzásra hörpinted fel – vélhetően nem a szomjúságod miatt, hanem, mert megint stresszes vagy. Ilyen alacsonyan, mint én vagyok, s oldalról feltekintve, olybá tűnik nekem, hogy már nem vagy olyan szomjas. Tántorogsz! Te jó Isten, mi van veled? Nem szoktál így kinézni…
Bemész a fürdőszobába, megfürdesz. Szerintem hajat is mostál, mert nedves. Ha lenne szaglószervem, tuti mentolos sampon illatot szagolnék. A konyhában iszol valamit. Naná, hogy ásványvizet, hogy elkerüld a holnapi macskajajt, mi? Nem fér a nem létező agyamba, hogy az emberek miért isszák le magukat, mikor tisztában vannak azzal, hogy másnap szánalmasan ténferegnek?! Vagy ez olyan jó nekik?
Azannyát! Már hajnal 3 van! Betámolyogsz a hálóba (na végre!), kicsit szöszmötölsz benn, majd…kijössz??? De miért? És miért hozod az ágyneműdet? Mit akarsz itt? Még tévézel? Megint XXX-es csatorna, mi?! Na, ezt már végképp nem értem: rám teríted a lepedőt (azt hittem, egy nagyméretű lepedőn alszotok. Akkor most a barátnőd alatt mi van?), leteszed a párnád és lefekszel. Rám. Amivel - ab ovo - bajom nincs, hiszen erre lettem kitalálva. Na ne! Te itt akarsz éjszakázni? De miért? Most kaján kacajt eresztettem szélnek, hallottad? Összecsuklott az ágy, mi? Mindig is tudtam, hogy az ágyak agyatlanok, s csak mi vagyunk rendesen összerakva.
Nem, itt nem erről van szó, hiszen akkor a barátnőd is kijönne. Az ággyal nincs semmi baj. Akkor veletek van? Ezt nehezen tudom felfogni, hiszen én egy érzések, gondolatok és agy nélküli kanapé vagyok, de ennyit azért még én is sejthetek. Ilyet még nem tettél! Most mi lesz?
Hallom, ahogyan nehezen veszed a levegőt. Igen, bebaszcsiztál. Ráadásul forgolódsz is. Na, hagyd már abba, így én sem tudok aludni! De te nem hagyod. Felkelsz, kimész a konyhába egy pohár vízért. Ledöntöd. Rám ülsz. (Csak óvatosan a rugóimmal!) Gondolkodsz. Vagy legalábbis mereven bámulsz. Nem. Szemedben semmi értelem nem csillan. Csak szimplán elmerengtél. Vízszintesbe heveredsz. (Ugye, milyen kényelmes vagyok? Puha, de annyira kemény, hogy akár aludni is lehessen rajtam anélkül, hogy kipurcanna a derekad.) Na ne fészkelődj már annyit! Megőrülök! Inkább elmegyek tévéállványnak. Olyan szépek (és könnyűek) az új síkképernyős tévék! Bezzeg, te…
Szent Teremtőm, te svéd bútoráruház! Már hajnal 4 óra van! Most már csitulj, hallod-e! Jó. Úgy tűnik, elaludtál, hogy aztán két óra múlva felébredj. Remélem, ebből azért nem csinálsz rendszert…
