buli.jpg

Mert az volt: mindenki puccba vágva, erősen émelyítő illatfelhőt húzva maga után, feltűnően gesztikulálva és a legdrágább italokat kérve (persze ordítva, és a pultos lánynak dorombolva). „Ezekkel” telt az egyik estém.

No, nem önszántamból mulattam itt, hiszen, gondolom kiderült: viszolygok az ilyen helyektől.  Ez egy belvárosi, ötödik kerületi szórakozóhely, ahol az egyik ismerősöm a szülinapját ünnepelte/ünnepeltette. Már, mikor a helyszínválasztás kiderült, kezdtem émelyegni: sok semmirekellő kivagyi ember, drágábbnál drágább ruhákba öltözve, látszatdolgokról beszélgetnek és drágán berúgnak. Ennyi történt, ahogyan annak előtte megjósoltam.

Az ember csak a jó dolgokban tud csalatkozni. Legalábbis, az jobban megmarad neki, mint egy pozitív csalódás. Én nem csalódtam pozitívan: azt kaptam, amire vártam. Éjfél körül érkeztünk oda, s mivel tudtuk, hová megyünk, megittunk néhány üveg bort. A belépő kicsengetése után sorban álltunk a ruhatárnál, majd az egy légterű tánctérbe léptünk, mely kezdett zsúfolásig megtelni. Mivel általában feszengek az ilyen helyeken (pláne, ha táncolni is kell), kértem egy pohár bort. Borravalóval együtt 1600 kemény magyar forint kicsengetése után, az mintegy öt perc alatt elfogyott. Közben viszont alkalmam nyílt hallgatózni. Csak néhány téma, melyet a körülöttem tipródók érintettek: új ruha és kocsi vétel, lakásfelújítás, devizahitel végtörlesztés (persze forinthitel felvétele nélkül), üzleti sikerek, megcsalás (és ámítás), ésatöbbi. Mondjuk, élveztem a hallgatózást, de ezek a témák olyan koncentrációban jöttek, melyek az ingerküszöbömet magasan áthágták. A kép- és magamutogatás magasiskolájának padjába volt szerencsém beülni, persze nem önszántamból. Tanultam is eleget az önzésről, az arcoskodásról, és a nyilvánvaló hazugságokról. A felületes „csacsogást” mesterien művelték a plasztikázott nők, méghozzá émelyítő stílusban.

Mindehhez a „naptárhős” jelenléte (fiatal srácok próbálták – nyilván brahiból – „elcsábítani”) és a tavalyi X-faktor testvérpárja adott egy pluszlökést. Az éjszakai busz megállója felé. Szülinap ide vagy oda, nekem elegem lett, hát ittam még egy kortyinkát, s leléptem. Egy várt negatív élménnyel gazdagabb, míg egy húszassal szegényebb lettem. De legalább megszabadultam onnan. A percemberek dáridójából.

A bejegyzés trackback címe:

https://hedon.blog.hu/api/trackback/id/tr223536987

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Melyik ez az "ominózus" hely, Hedon, ahol ilyen melleket lehet találni??:)
Ezt nem mondom el! Nem akarok ingyenreklámot csinálni a helynek!!)))
(Amúgy a fotó csak illusztráció.)
@Hedon01: jaaa, akkor nem is érdekel!!:)
Nem lepődtem meg azon amit tapasztaltál. De ez a jelenség ugyanígy megfigyelhető olyan szórakozóhelyeken, ahol a 20-as években járó fiatalok szórakoznak. Csak ott apuka pénzét, nem csak az 1600 Ft-os borokra és sörökre költik, hanem bizony "keményebb" dolgokra is. Bár igazából nem is tudom melyik helyen jobb "szórakozni", ott ahol egy "fél autópályát" felszívott emberek mulatnak, vagy ott ahol a sznobizmus és percemberek alkotnak egy igen különleges egyveleget. Tény: Magyarország ma így mulat. Éljen a válság.
@HavasiZsolt: Kicsit pesszimistán (vagy dekadensen) látod a dolgot: azért van egy-két hely, ahol nem szívnak fel autópályákat és nem is kell az Apuci pénzét költő, nihilista hölgyeket és urakat bámulni. Szociológiai tanulmányhoz viszont az ilyen helyek a jók.:)
Igen, azt hiszem, hogy van abban valami amit írsz. Inkább a rossz tapasztalatok miatt látom így. Bár, az egy-két helynél azért lehetne több is..:)
süti beállítások módosítása