Kivételesen nem egy újabb Csákk Szűkfarmerú Norrisz film ihlette kritikai észrevételeimnek adok hangot, és nem is a hazai jogrendszer jelen állapotáról lamentálok. Sajnos, én szegtem törvényt: orvul, előre megfontolt szándékkal. Ami súlyosbító körülmény, hogy előre tudtam a törvénysértés tényét. Sőt, a törvényt is ismerem. Lehet, hogy pont ezért szegtem meg?! Kaján vigyorral a számon lettem törvényen kívüli. Egy lator. Beszámoló a füstbe ment tervről.

Már tegnap reggel tartottam attól, hogy a szokásos heti baráti freccsezésen hogyan fogom megoldani a dohányzást, hiszen legkedvesebb törvényem elvette tőlem a zárt térben való pöfékelés lehetőségét (jogát?). Már délutáni bejegyzésem írása pillanatában reszkettem, hogy majd mi lesz.

Mivel kedves ügyfelem feltartott, ezért csak félórás késéssel tudtam csatlakozni a csapathoz, így 7 tájban jelentem meg az Arany János utcához közli kis pubban. Még freccsrendelési szándékom napvilágra kerülése előtt érdeklődtem a pultos lánynál, szabad-é dohányozni. Ő nemleges választ adott, mire én kétkedésemnek adtam hangot, majd rendeltem egy freccset. Nagyot, szárazat és fehéret. Leültem. Elkezdődött a világmegváltó diskurzus politikáról, munkáról, az idén nyári nyaralásunk távolságáról, majd kis idő múlva mindenki feszengeni kezdett. Nem tudtam megtalálni a miértet, csak azt éreztem, hogy valami nem oké. Akkor kimentünk rágyújtani freccsel, sörrel, borral, pálinkával a kézben, s elmúlt a feszültség. Aztán lassan kiszállingózott mindenki és a járdán folyt a diskurzus.

Ez így ment jó párszor, majd a pultnál freccsrendelés közben, cigizés előtt megütközve látjuk, hogy valakik megsértik a Magasságos 2011. Évi LXI. Törvényt. – Ha másnak lehet nekem is – mondtam, de azért előtte megkérdeztem a pultost, hogy eme szemlesütését csak a törzsvendégek irányában alkalmazza, vagy általánosan. – Ti nem vertétek a pultot, hogy rá akartok gyújtani, mint ők – mondta a lány. Erre a hedonisták mennyországából származó öröm, megnyugvás és szeretet öntötte el lelkemet, majd azonmód rá is gyújtottam. Pöfékelgettünk egy darabig, majd visszaültünk. A következő körnél annyira felbátorodtam, hogy „törvénysértő hamutálat” kértem, hogy az asztalunknál is rágyújthassunk. Kaptam.

Közben a törvényt hasonlóan áthágó egyénekkel álltam le beszélgetni, s agyunkban megfogant egy tüntetés gondolata a „kocsmahelyi dohányzás tilalmának eltörléséért”. Lázas szervezésbe fogtunk, mindenki kezdte mozgósítani kapcsolatait. Aztán ebből nem lett semmi. Nem láttuk egymást a füstben…

A lényeg: a büntetést már csak április elsejéig úszhatjuk meg. 50 ezer forintot fizethet aztán a dohányzó vendég, és 1,5-2 millió forintot a vendéglátóhely. Utána nyilván én sem fogom vigyorogva megszegni a törvényt…

(Jut eszembe: a barátnőmmel a helyzet mit sem javult – amit nem csodálok a ma hajnali érkezésem miatt sem –, így egy utolsó, elkeseredett lépésre szántam el magam: ma este /afrodiziákumos/ vacsorával várom. Csak bejön…)