„Az idő majd minden sebet begyógyít”, „ne igyál, ha nem akarsz másnapos lenni”, „amibe nem pusztulsz bele, az erősebbé tesz”, és hosszan sorolhatnám… Ezek azok a klasszikus közhelyek, amiket okoskodó, tudálékos emberek szoktak puffogtatni, hogy valamivel ők is hozzászóljanak egy társalgáshoz. A fentiek közül az első csapja ki leggyorsabban nálam a biztosítékot, de a második elhangzásakor sem szoktam sokat várni a beszélő orrba nyomásáig. Körülbelül ilyen a viszonyom a közhelyekhez.
Ám, minden közhelyben van némi igazságtartalom! Azt is mondhatnám, hogy mindhárom fenti idézet 100%-ban igaz. Hiszen, az idő múlásával tényleg kevésbé fájnak a lelki sebek, ha az ember nem iszik, nem is lehet másnapos, és, igen, a szenvedésektől az ember megkeményedik. A másik frázis, amit én is gyakran puffogtatok, az a „kommunikációval minden nézeteltérés megoldható”. Ezt a tanácsot szoktam adni ismerőseimnek, akiknek mondjuk a barátjukkal/barátnőjükkel vagy ismerősükkel van konfliktusuk. Ilyen például – és ez, ahogy észreveszem, igen gyakori – az egymás melletti elbeszélés. Ebből gyökerezik a másik meg nem értése is. Mikor a felek beszélgetés helyett nem szólnak egymáshoz, vagy valós, esetleg vélt dolgok miatt vitatkoznak. Ehelyett idejekorán le kell ülniük, meg kell beszélniük a problémákat, amolyan „kibeszélőshow”-szerűen (de Maónika nélkül). Ha ez nem történik meg idejében, akkor a felek kapcsolata anélkül bomolhat fel, hogy a valós ellentétekre fény derülne, melyekből, azok kibeszélése után, tanulni is lehet.
Ezeken gondolkodom mostanság, mivel én is kibeszéletlen problémákkal vagyok tele, és barátnőmmel gyakori az egymás melletti elbeszélés is. Csakhogy, „a cipésznek mindig lyukas a cipője” újabb közhely mentén, a tanácsot adó ember saját életében sosem használja saját tanácsait. Én sem. Mindig, mindenkinek elmondom, hogy nagyon sok válságra, problémára, nézeteltérésre gyógyír egy jó kis beszélgetés, ám én ezt elég ritkán gyakorlom. Illetve, gyakoroltam eddig. Mert – és ez nem a „mostantól minden más lesz” közhely – nem olyan régen döntöttem el, hogy eztán megpróbálom rendszeresen beszélgetésre sarkallni barátnőm, hogy szépen, lassan ki- és megbeszéljük problémáinkat. Hogy ne úgy válaszoljunk a „milyen volt a napod” kérdésre, hogy „eltelt”. Hogy legyünk kíváncsiak a másik munkájára, életére.
Ezeket ókumláltam ki, remélem, sikerül minden dolgot megoldani, és visszaterelni életünket a régi, remek mederbe! És akkor talán a szex is jobb lesz…