Fenti kérdésen szoktam morfondírozni, mégpedig elég nagy gyakorisággal, hiszen nem vetem meg a jóféle, másnaposságot okozó butéliákat. Igaz, ab ovo az alkohol nem feltétlen okoz másnaposságot (sem éhséget), csak amennyiben sokat fogyasztunk belőle. Azt a bizonyos határt – mely után a másnaposság garantált – megállapítani igen nehéz; nekem csak ritkán sikerül. Lehet, hogy alapvetően hedonista énemből fakad e gyengeségem?!:) Ami biztos: nagyon nehéz megállni, hogy csak csapvízzel koccintson az ember, mikor már a másnapi másnaposság réme (ígérete) feldereng előtte.
Az internet tele van a másnaposságot elűző ötletekkel: sok folyadék (elsősorban víz és gyümölcslevek), kávé, némi szilárd táplálék, kis testmozgás, esetleg energiaital. Persze – nyilván az elfogyasztott alkoholmennyiségtől és egyéb körülményektől függően – nem sokat használhatnak e praktikák, s az ember egész nap használhatatlan marad. Velem általában ez utóbbi történik, bár a másnapos munkavégzést megszoktam, mint balatoni Hummeresek a hírnevet.
Amely titok nyitját eddig nem sikerült megtalálnom, az az éhségé. Fogalmam sincs, miért kelek korgó gyomorral másnap. Ez a helyzet akkor is, ha igen sok butéliát sikerül felhörpintenem; az más kérdés, hogy az éhség dacára enni akkor nem tudok. Ám ha „ésszel” alkoholizálok, másnap mindig farkaséhség tör rám, ám ekkor enni is tudok. Gyakran megesik, hogy a reggeli utáni órában már éhes vagyok, s ez az ebédig nem múlik el (még akkor sem, ha délelőtt eszegetek). Miért lehet ez?
A Google-be beütve a másnaposság és az éhség szavakat, 78 ezer találatot ad, ám ezek egyike sem (legalábbis az első 12 oldalon) adott választ a kérdésemre. Vannak tutinak mondott másnaposságűző praktikák (ne igyál, vagy ne hagyd abba az ivást, stb.), de sehol nincs az éhség kérdéséről szó.
Ma reggel is ezen lamentáltam. Tegnap este két barátommal iszogattunk: először fröccsöztünk, majd ittunk két kis kupicányi Agárdi mézes ágyas meggypálinkát (illetve likőrt), s aztán boroztunk. Az elfogyasztott alkohol mennyiségét momentán nem tudom megsaccolni, de megittunk néhány üveggel. Negyed 12 körül rendeltem egy taxit, majd negyed 1-re ágyban voltam szelídeden szuszogó kedvesem mellett. Hajnalban „embörös” szájszárazságra és tompa fejfájásra ébredtem, de ezek reggelre elmúltak. A reggeli utáni éhségem viszont csak eztán kezdődött. Körülbelül másfél órával a reggelim után, már az irodában tört rám az éhség. Jelenleg Korpovit kekszet eszem, és megpróbálom kihúzni ebédig. A dolgot már megszoktam, csak furcsállom, pláne, hogy a neten sem találtam ennek miértjére vonatkozó infót.
Aki meg tudja mondani, hogy miért vagyok sokkal éhesebb másnaposan, mint máskor, annak fizetek egy berúgást, cserében állja a másnapi étkeztetésem.:)
