(Előzmény itt.)

Jól emlékszem: május idusát írtunk. A levegő könnyű, már-már nyárias volt. Azt is tisztán látom, hogy az ebéd gulyásleves volt, utána pedig palacsinta, négyféle ízben. Három évvel ezelőtt. Újdonsült barátnőm megpróbált elkápráztatni az ebéddel. Mit ne mondjak, sikerült neki. Lakásomba – ahol együtt éltünk – már csak egyetlen bútordarab hiányzott. Egy ülő- és elterpeszkedésre alkalmas bútor, egy kanapé. Azon a napon, hát felkerekedtünk, s megvettünk téged. Nem kellett volna.

A kék-sárga bútoráruház felé vettük az irányt, a budapesti Örs vezért terére. Már korábban kinéztünk az éves katalógusból téged, mely elfér a nappaliban, a fotó alapján kényelmes, s nem is túl drága. Mindig Fábryra gondolok, mikor belépek ide; már az első pillanatban letegez az áruház, mintha anno együtt őriztünk volna libát – ahogy szokták mondani. Ezen magamban derülök, majd uccu neki, irány a nappalibútor-osztály.

Ha nem tudnád, elmondom milyen vagy: 3 személy is kényelmesen elfér rajtad (persze ülve), kereted acél és epoxi/poliészter bevonatú, lábad polipropilén műanyag, matracod poliuretán habszivacs és steppelve is vagy. Két jó ember, a kis helyeden is el tud aludni, hiszen 140 centi széles és 200 centi hosszú vagy. Összességében, olyan egyszerűen mutatós a külcsíned. A belbecsről most inkább ne beszéljünk!

Kicsit drágább lett a kanapé a katalógusban meghirdetett árnál, de ha már kiválasztottuk, vegyük meg ezt. Fizettünk, hazacipeltünk (dög nehéz voltál!), majd nekiestem a szerelésednek. Ez olyannyira nem volt egyszerű üzleti beállítottságú, kézügyességgel nem eleresztett énemnek, hogy baráti segítséget kértem. Hárman mintegy két óra alatt végeztünk vele (bárcsak veled tettük volna ugyanezt!). Mikor a segítőtársak leléptek, felavattunk téged (erre, gondolom, emlékszel…). Kényelmes voltál, de azért nem túlzottan. Legalábbis arra nem eléggé.

Te hálátlan dög! Ha tudtam volna, hogy vannak gondolataid, hogy figyelsz, biz’ Isten nem hoztalak volna el! Mert, bár eddig – míg a kapcsolatunk jól működött – nem szóltál, most mégis hangot adsz véleményednek. Tudod, egy kanapétól az ember azt várja, hogy csendben szolgálja gazdáit. Mert nálunk aztán nincs rossz sorod! Minden héten kiporszívózunk, félévente mossuk a huzatodat, szóval egy rossz szavad nem lehet. S most - mikor először (de sajnos, valószínűleg, nem utoljára) eltöltöttem egy éjszakát rajtad – háborogsz. Tudod mit?! A problémáimat magam oldom meg, nem kell rugóznod rajtuk!

S ha te inkább tévéállvány akarsz lenni, kisbaltával én segíthetek rajtad…