„A dackorszak egyébként a személyiségfejlődés teljesen normális szakasza, ilyenkor kezdenek el azzal kísérletezni a kicsik, hogy meddig mehetnek el” – olvasható egy blogposztban, amely a gyerekek dackorszakával foglalkozik. De kizárólag gyereknek lehet dackorszaka? Nem lehet újraélni ezt az időszakot később, már felnőttként? Véleményem szerint, lehet. Dackorszak reloaded a 30+ -os korosztálynál.
No de mi a dac pontosan? Sajnos nem találtam wikis szócikket, sem egy normális definíciót a fogalomról. A dac valahogy kéz a kézben jár a sértődéssel, a sértődöttség-érzéssel, s talán ezek együttesen váltják ki ezt a „dafke-attitűdöt”. Amikor az ember direkt nem azt teszi, mint amit a józan ész diktál. Csakazértse! Ha ezt a reakciót a párunk váltja ki belőlünk a kapcsolatban, akkor a viszony elég gyorsan megváltozhat. Pont ebben a cipőben járok.
Tegnap este hét körül értem haza, ami nem mondható túl késeinek. Barátnőm épp vacsit készített, közben szólt a tévé, én pedig széles jókedvvel léptem be. Köszöntem, megöleltem, ő pedig a mostanában szokottnál hűvösebben reagált. – Szia. Vedd le a cipőd, és teríts meg! Mindjárt eszünk. – mondta. Kicsit legörbült a szám, mert, hát, jó kedvem volt, neki pedig látszólag nem. No mindegy, úrnőm szava parancsként hat rám, hát megterítettem. Közben megkaptam, hogy „még teríteni sem tudok”. Szép dolog, mondhatom, egy végigdolgozott nap után még játszunk „ki tudja jobban szurkálni a másikat” társast. Ehhez nekem nem volt kedvem.
Mindegy, gondoltam, megállom a dacosságot, és normális leszek, de már korántsem volt kedvem a diskurzushoz. Kérdeztem, milyen volt a napja, mire ő „eltelt”, így a társalgásunk ezen útja is zsákutcának bizonyult. És, bevallva, egy ilyen párbeszéd után jópofizáshoz nemigen volt kedvem. Lehet, hogy mimózalelkű vagyok, de elég egy kis dolog, és máris elvész a kedvem. Én testesíteném meg a hisztis férfi archetípusát?:)
Az esténk így telt a továbbiakban is. Hűvös, semmiről nem szóló párbeszédekkel. És tudjátok mit?! Nem is akartam ezt megváltoztatni. Nem vagyok sajnos arra alkalmas, hogy ilyenkor elnyomjam magamban a dacosságot. Pedig tudom, hogy párkapcsolatmenedzsment-szempontból így kéne tennem. Dackorszak reloaded – nálam már beköszöntött.
