Lám, lám, szépen megmozgatta a tisztelt publikumot tegnapi posztom, melyben ellenérzéseimet fejeztem ki a romkocsma, mint műfaj iránt. Kis összefoglalás az említett posztról: azon lamentáltam, hogy vajh miért látogatják ennyien eme helyeket, miért ilyen népszerűek. Mert jómagam kultúrprogrammal még nem találkoztam, pedig felkerestem már egy-két helyet. Az árak magasak viszont, így nem tudom, egy „főállású egyetemista” – kik törzsközönségét alkotják – hogyan tudja kigazdálkodni a pofa sörét vagy fröccsét. A hangulatot pedig – ahogyan fogalmaztam – valószínűleg az összevissza berendezési tárgyak, és az eklektikus-kaotikus belső dizájn adja, mely esetleg hamis szabadságillúziót ébreszthet.
Szóval, erre a posztomra érkezett egy nagy halom komment; most ezekre – legalábbis egy részükre – válaszolok szép sorjában.
Többen említették, hogy a Tűzraktér – Isten nyugosztalja – telis-tele volt kiállításokkal és egyéb programokkal. Való igaz, annak idején gyakran hallottam a helyről, bár sajnos nem volt alkalmam felkeresni. Egy másik kommentelő azt írja, hogy azért népszerűek a romkocsmák, mert divatosak. Ebben is van valami – erre én nem is gondoltam… Egy hozzászóló „ostobaságnak” nevezte, amit „összehordtam”, valamint szánalmasnak minősített és hozzátette, hogy „nem sok közöm van ehhez a dologhoz, meg valószínű más dolgokhoz is”, de másvalaki véleményemet „elborultnak” nevezte. Szép dolog az őszinte vélemény és a személyeskedés, köszönöm! Ismét felismertem, hogy hazánkban a blogoszférában ez a stílus még mindig dívik.
Egy kommentelő felettébb érdekeset ír; definiálja a romkocsmát, ekképpen: „egy egykori élettér átmeneti hasznosítása miatt létrejött új funkciót takar”. Szerintem azonban ma már szó sincs átmeneti hasznosításról, mindinkább hosszú távúról. A fővárosnak bejöttek a romkocsmák, gondolom, a folyamatos állagmegóvásért cserében nem akarják lebontani e helyeket. Hisz – ellenérzéseim dacára – tényleg kellenek ilyesfajta helyek, hogy ne csak tuctuc-szívós „klubok” üzemeljenek.
Másvalaki úgy gondolja, „a romkocsma-jelleg egy életkori szűrő, a romkocsmasággal és a drága itallal akarják távol tartani a véneket…” Ezzel nem értek egyet, ugyanis – talán divatja miatt? – az idősb korosztály is látogatja. Nem egy, és nem kettő 40 feletti embert láttam már. Viszont azon gondolatával egyetértek, miszerint „a romkocsma akkor lenne autentikus, ha nem mérnék aranyárban a sört”.
Azt talán a posztom elején előre jeleztem, hogy csupán egy pillanatfelvétel alapján írtam meg, néhány (öt-hat) élményem alapján, ezért természetesen nem lehet általánosítani. Ezt én sem tettem. Nem leszóltam e helyeket, csupán meg akartam érteni, miért-e divat, miben rejlik vonzósága. Erre viszont, úgy gondolom, akkor tudok csak választ kapni, ha gyakrabban eljárok romkocsmázni. Hogy akarok-e, azt én nem tudom...
